Az ADJ NEKIK! – mentett kutyáknak is jutit kampányunk egész júniusban tartott. A kampány lényege az volt, hogy szerettünk volna az alapítványoknál lévő kutyáknak jutalomfalatokat adományozni, és ebben Ti is segítettetek nekünk. Ugyanis minden alapítvány számára létrehoztunk egy külön terméket a shopban, aminek a megvásárlásával a kiválasztott alapítvány és az adományozó is kapott egy természetes és gyógynövényes kutyakeksz csomagot. Ezen kívül minden adományozónak adtunk hálából egy “Köszilevelet”, amivel sokan képeket készítettetek és visszaküldték nekünk. Sok boldog pillanatot szereztetek nekünk ezalatt a kampány alatt! Nagyon hálásak vagyunk és köszönjük a támogatásotokat az alapítványok nevében is!

Úgy terveztük, hogy júliusban végigjárjuk az összes érintett alapítványt, de két helyet sajnos – időhiány és a “legjobbkor” bedöglő autónk miatt –  nem tudtunk meglátogatni. Ezért cserébe kitaláltunk augusztusra valami nagyon jót, de ezt a későbbiekben leírom. 

Most viszont inkább arról szeretnék beszámolni, hogy milyen volt azoknál az alapítványoknál, ahova sikerült eljutnunk. 

Legelőször a Putrinkához vittük el a kekszeket. Annyira szeretem őket! Tudjátok, ők ápolták Tódikát a szemműtétek alatt. Szerintem sosem fogom tudni nekik meghálálni, amit ezért a kis Burgonyabékáért tettek. Igazi csupaszív emberek. 

Jandikáék menhelye nagyon szép helyen van és nincs sok kutyájuk. Amikor ott jártunk, úgy 10 gazdikereső volt náluk. Ők emellett terápiás kutyák kiképzésével is foglalkoznak, ami igazi csoda lehet egyébként 🙂 A kekszeknek nagyon örültek és a tesztelés során úgy láttuk, a kutyáknak is ízlett. Nem könnyűek a mindennapjaik, bár egy pillanatig sem panaszkodtak. Igazából Jandika és Bebes ösztönös pozitív hozzáállása és szüntelen mosolya mindig jobb kedvre derít, pedig van hiperaktív, őrző-védő ösztönökkel megáldott kutyájuk, van náluk szívférges francia bulldog és még sok más problémával is küszködő kutya, de nem siránkoznak. Imádják a kutyákat és ez látszik rajtuk. Nagyon jót beszélgettünk, kiskutyákat dögönyöztünk, aztán indultunk tovább az Elek-Ágh alapítványhoz. 

Képek, amiket a Putrinkánál készítettünk

Az Elek-Ágh alapítványnál több kutya van. Az egyik ott dolgozó hölgy úgy mondta, hogy kb. 70 kutya van jelenleg náluk, többségében keverék kutyák és leginkább felnőttek. Körbevezettek minket a menhelyen és megmutatták a három gazdikereső kölyköt is. Elolvadtunk. Nagyon barátságos és játékos kiskutyák voltak. Remélem azóta már volt rájuk jelentkező, ugyanis miközben dögönyöztem őket, mondtam, hogy ők biztosan nem sokáig lesznek itt. Nagy meglepetésemre viszont azt mondták, hogy a kölyökkutyákat sokkal nehezebb örökbe adni, mint a felnőtt kutyákat. Pedig azt gondolná az ember, hogy a kölyökkutyákért sorban állnak a jelöltek… Voltak viszont felnőtt kutyák is. Annyira jófejek voltak. Követtek minket, főleg miután kiosztottam pár kekszek köztük 🙂 Utána személyes követőtáborom volt 😀 Nagyon tetszett, hogy ez a menhely folyamatosan nyitva áll a látogatók előtt. A kapunál kell csengetni, kijön egy kísérő, megkérdezi, milyen ügyben érkeztél és milyen kutyákat szeretnél leginkább látni, és körbevezet a menhelyen. Végig veled van, kérdezhetsz tőle és mindenre tud válaszolni. Folyamatosan érkeztek új látogatók. Mivel szombaton mentünk, elég nagy volt a pörgés, úgyhogy hosszú beszélgetésre nem volt időnk.

Képek, amiket az Elek-Ágh Alapítványnál készítettünk

Végül a Yorkie fajtamentéshez látogattunk el. Itt most kb. 40 gazdikereső lakik. Találkoztunk olyan kutyussal, aki hatszor épült fel, miután lebénult a hátsó lábaira, végül pedig a hetedik bénulást már nem tudta legyőzni, de úgy gondolom, ő az egyik ikonikus kutyusa az alapítványnak. Biztos vagyok benne, hogy sokan szurkoltak és segítettek a gyógyulásai és betegségei során. A kutyusok és az alapítvány vezetője is nagyon barátságosak voltak. Itt sajnos nem tudtunk sokat időzni, mert Bosco főnök már kivolt… 

Nem tudom, mi van mostanában vele, de egy irigy pulyka lett… Ugyebár a hátsó ülés az övék. Ehhez szokott hozzá. Most pedig velünk volt Szilvi, aki a fotókat készítette, és most ő is hátul ült velük. Bosco nem tudta, hova tenni a sziutációt, és rendesen felhúzta magát. Ennek iszonyatos lihegés volt a vége, a fejéről meg nagyjából azt olvastam le, hogy “miért engedted be a birodalmamba???!!” Amikor kiszálltunk, lenyugodott, de ahogy visszültünk, megint kezdődött elölről… Szóval úgy döntöttünk, hogy inkább sietünk és nem hergeljük tovább a vauzérigazgatónk idegrendszerét. Úgyis tudtuk, hogy találkozunk még mindegyik alapítvánnyal, szóval nem akartuk őket sem túlságosan feltartani hétvégén. 

Képek, amiket a Yorkie Fajtamentésnél készítettünk

Az Osiris és Vahur látogatása az autónk állapota miatt sajnos elmaradt, de nekik is elküldtük futárral a kekszeket. Bár egy napon nem is tudtunk volna az összes alapítványhoz ellátogatni. A Putrinka, Elek-Ágh és Yorkie Fajtamentés nagyjából közel voltak egymáshoz, mi viszont messze lakunk mindentől, így egy nap alatt közel 700km-t nyomtunk le. A Vahur tőlünk 250 km-re található, ami közel 3 órás autózást jelent (egy irányba) az Osiris pedig 160 km-re, amit kb 2 óra alatt teszünk meg 🙂 Ezért akartuk őket két külön napra tenni, mert ekkora távot úgy, hogy a két alapítvány teljesen ellenkező irányban van (Békéscsaba és Ajka), nem tudtunk volna egy nap alatt teljesíteni. 

Az egy hónapos kampányunk során szép számmal gyűltek össze kekszek, ezért úgy döntöttünk, gyakrabban fogunk hasonló kampányt szervezni.

Ennyi csomag kekszet adományoztatok összesen:

  • Vahur: 61db

  • Osiris: 60db

  • Putrinka: 37db

  • Elek-Ágh: 29db

  • Yorkie: 23db

Tényleg nem akarok picsogni meg túlérzelmeskedni a helyzetet, de így egy hónap távlatából is hatalmas hálát és meghatódottságot érzek. Mindez nem rajtunk múlt, nem mi döntöttünk úgy, hogy ennyit adunk. Minden egyes keksz a Ti érdemetek. Amikor úgy döntöttél, hogy támogatsz egy alapítványt a kampányunkban, hozzájárultál a végeredményhez. Persze nem raklapszám vittük a kekszeket, de úgy gondolom, hogy egy kis cég és az egyre növekvő közössége összefogásából ez azért szép szám. Én büszke vagyok rátok, Tudatosgazdik és a hatalmas szívetekre! Imádom, hogy ilyen emberek vesznek minket körül – még ha csak virtuálisan is. 

Augusztusban újraindítjuk a kampányt, de egy kis csavart teszünk bele, amitől még izgalmasabb lesz. Hamarosan megosztom a részleteket a Facebook oldalunkon, a Tudatos Gazdik Csoportja Facebook csoportunkban, Instagram oldalunkon és természetesen emailben is kiküldjük az infókat, szóval, ha valamilyen csatornán követsz minket, biztos értesülni fogsz róla. Remélem a következő ADJ NEKIK! kampányunkban is velünk tartotok majd.

A csodás fotókért ezúton is hálásav vagyunk Szilvinek – Szilvi- Dog photography

Hasznos