A mi sztorink szerintem nem olyan lesz, mint általában, hogy befogadnak egy kutyát és azt hiszik könnyebb lesz, de közben maga a pokol. Ez a kiskutya olyan jófej, hogy kívánni sem lehetne jobbat..vagy csak még tudja magát türtőztetni? Lassan kiderül..:))

Pénteken volt egy hete, hogy megérkezett Tódika hozzánk. Bosco nem volt olyan lelkes… Próbálta ledominálni és folyton a fenekét meg a kukacát nyalogatta volna Tódinak. Gondoltam, hagyom, majd lerendezik. Aha, dehogy unták meg.

Szerencsére Tódi szobatiszta, csak arra kell figyelni, hogy az etetőtálat nem szabad a földön hagyni. Történt ugyanis szombaton, hogy erre nem gondoltam, viszont ő kiszimatolta és gondolom meg akarta jelölni, ezért elkezdett pisilni. Annyira szerencsés helyzet volt, hogy mind egy cseppig a tálban landolt az “almalé” 😀 Etetésnél egyébként nincs probléma, egyszerre kapnak, de tisztes távolságban egymástól. Bosco mondjuk sóvárogva nézi Tódi “gyorskajáját”, de szerintem ha már mindketten nyersezni fognak, akkor ezzel sem lesz különösebb gond.

A séták nagyon jók. Én viszem Tódit, Viktor pedig Boscoval megy. Egész jól működik, csak a hangos és hirtelen hangok zavarják meg, mint pl. egy motor, egy hangos autó vagy a gyerekricsaj. Annak viszont örülök, hogy nem ijed meg ezektől a hangoktól, hanem “csak” az irányt veszíti el egy rövid pillanatra, de ha szólok neki, “Gyere! Erre!”, szépen követi a hangom. Hétfőn kimentünk velük a tópartra, ahol volt bőven helyük rohangálni, nekünk pedig lehetőségünk tesztelni Tódi ügyességét.

Feladatok, amiket csináltunk vele.

  • Halkan eltávolodtunk, utána pedig hívtuk magunkhoz, és amikor megtalált minket megdícsértük.
  • Miközben hívtuk, folyamatosan mozogtunk, néztük, hogyan tud minket csak hang alapján követni.
  • Hagytuk, hogy Boscoval is rohangáljon, így remélhetőleg hamarabb megszokják majd egymást és tudni fogják, hogy segíteni illetve követni kell a másikat.

Nagyon ügyesen tájékozódik hang után. Az pedig külön szívmelengető, hogy az én hangomat gyorsan megszokta és fel is ismeri.

A lakást már egész jól megtanulta egy hét alatt, egyre ritkábban megy neki a dolgoknak.

Bosco pedig kezd kibékülni a helyzettel és egyre jobban bírja Tódi közelségét. Mostanában már hatalmasakat hancúroznak és összebújva alszanak. Azt hiszem, Tódi megtalálta a családját, Bosco pedig a legjobb haverját 🙂

Az első bejegyzésemben írtam, hogy az első napokban nem éreztem még olyan közelinek magamhoz Tódikát. Ez pár nap alatt teljesen megváltozott és már úgy szeretem, mintha mindig is a családunk tagja lett volna.

Jövő héten költözünk. Kicsit aggódom, hogy az új lakást mennyi idő alatt szokja majd meg, de igyekszünk segíteni abban, hogy ott is minél hamarabb megtanulja, mi merre van.

Folytatjuk!

Hasznos